Az utóbbi pár évben egyértelművé vált, hogy szép hazánk sem maradt le a klímaváltozásról. Hőmérsékletrekordok dőlnek, az UV sugárzás perzselő, a csapadék kiszámíthatatlan, az igazi tél pedig ritkán látott vendég. A pusztító napsugarak ellen a szaklapok árnyékoló hálót javasolnak, a mikroműanyagok miatt azonban ez sem megnyugtató módszer. Tökéletes megoldás mi sem tudunk mutatni, de Börzsöny-széli kertemben szerzett fajta-tapasztalataim talán hasznosak lehetnek más kiskerteseknek is.
A lila termésű Glen coe málna első kóstolásra csalódást okozott. Savasabb volt, mint a fertődi fajták és az a klasszikus málnaíz is hiányzott. Pedig ő mindent megtett, hogy kedvemben járjon: dacolt a meleggel, nem égett meg a napon és nem küldte szét gyökérsarjait a szélrózsa minden irányába, mindemellett hihetetlenül sokat termett. Aztán idővel megbarátkoztam vele, elfogadtam, hogy ő másként finom; és amikor megbékéltem, akkor jöttem rá, hogy negyed óra hűtés után jön ki igazán a zamata. Vastag kaszáltfű takarással és rendszeres csalánleves öntözéssel viselem gondját, hasonlóan a továbbiakban ismertetett egreshez és a mézbogyókhoz.
Az egres (köszméte) az a gyümölcs, aminek többet árt a meleg, mint a hideg. Több fajtát ültettem az évek során, az utóbbi nyarakat azonban csak egy bírta jó erőben: a Niesluchowski. Korai, nagyszemű, betegségeknek jól ellenáll és nagyon finom. Bogyói nem egyszerre érnek, ezért hosszan csemegézhetünk róla. Csak egy hibája van: még egres viszonylatban is cudar tüskés. Érdemes épp ezért nagyon szellősre metszeni, mert így valamivel kevesebb véráldozattal jár a szedés. Értékes fajta, metszéskor lekerült ágakból már nevelem a következő generációt.
Az északi tájakról származó mézbogyó ültetése abszurd ötletnek tűnhet egy mediterrán irányba tartó éghajlaton, de a növényvilág mindig tartogat meglepetéseket. A porzás miatt több fajtát kell belőle tartani, nálam a Strawberry Sensation, a Giant´s Heart és a Honey Bee került egymás mellé. Előző évben rommá égtek, még abban sem nagyon bíztam, hogy teremni fognak. Ők pedig – mintha mi sem történt volna – tavasszal kihajtottak, virágba borultak és május végére finom gyümölcsökkel örvendeztettek meg. Azt olvastam, hogy az idősebb növények kevésbé égnek meg. Úgy tűnik, a megállapítás helytálló.
A Black Cherry paradicsom a cikkben a kakukktojás, hiszen nem bogyós gyümölcs, bár mi sokszor csak magában esszük, mintha az volna. Évek óta termesztem és szokatlan színű bogyói eddig nem égtek meg a tűző napsütésben. Tapasztalataim szerint a cseresznyemag méretű jég alig tesz benne kárt, az éretlen termések nem potyognak le. Külön érdeme, hogy nem „zöldtalpasodik”. A fajta mindenképpen megér egy próbát.
Gelencsér Margit
Kapcsolódó cikk:
Tuja helyett füge
Az eperfa bírja a hőséget és finom gyümölcsöt terem
